DÉLELŐTT I.
Claire hálát adott az égnek, hogy nem volt hízékony alkat. Különösebben nem figyelt oda rá, mit evett, mégis sikerült megtartania karcsú alakját. Elismerően bólintott a saját tükörképének, miközben fél kézzel igyekezett egy szendvicset a szája előtt tartani, a másikkal pedig a munkahelyi kosztümjét igazgatta magán. A ruha gyűrődés nélkül simult a vonalaira, és meglehetősen attarktív, ugyanakkor tekintélyes megjelenést is kölcsönzött neki. Ugyan pár perces késésben volt az orra felett éktelenkedett sebhely kikozmetikázása miatt, de még így is be tudott érni időben dolgozni. A szájába tömte a szendvics maradékát, felkapta az aktatáskáját az étkezőasztal melletti székről, ahová korábban kikészítette, és szapora léptekkel kisietett az ajtón.
Odakint kellemes, tavaszias idő volt, a reggeli nap sugarai ugyanolyan lágyan és simogatóan játszottak a külvárosi zöld lombokon és a földszintes házak tetőin, mint korábban a hálószoba falain. Claire autója, egy tisztán tartott, szögletes fehér szedán, csendesen pihent a kis házzal szemben a járda mentén, türelmesen várva, hogy gazdája ismét szolgálatba hívja. Az autót Claire apja, egy ügyes kezű mesterember, szerezte a lánya tizennyolcadik születésnapjára. Claire akkor nagyon örült neki, mert így be tudott járni az üzleti főiskolára, ami a kisvárostól, ahol a szüleivel élt, meglehetősen messze esett. Azóta nagyon vigyázott a lassan öregedő járműre. Bepattant a volán mögé, és a hátsó ülésre dobta a táskát.
- No, elmeséled, hogy mi történt az éjjel? - kérdezte fennhangon, miközben beindította a motort és elindult előre az úton.
- Mire gondolsz? - szólt egy reszelős hang flegmán. Claire egy pillanatra oldalra sandított, kérdőre vonó pillantással. A tekintete egy fiatal nőn állapodott meg, aki kezeit a tarkója alatt nyugtatva, a támlát hátradöntve unott arccal terpeszkedett mellette az anyósülésen. Megjelenése szöges ellentéte volt Claire-ének. Fésületlen, sötétkék, szinte fekete haja az arca elé csüngött, kopott bőrdzsekit és kesztyűket, oldazsebes nadrágot és befűzetlen bakancsot viselt.
- Hát, például erre - biccentett Claire, és egyik kezével elengedte a kormányt. Feltűrve a blúza ujját előbukkantak a fürdőben felfedezett lila foltok.
- Ja, az... nem tudtam elsőre megfogni a korlátot - mondta a másik nő. Legyintett egyet és bámészkodni kezdett az ablakon keresztül.
- Milyen korlátot? - firtatta Claire tovább a dolgot. Nem kapott azonnal választ - Ferro, merre jártál az éjszaka?
- A Reiner's Pubban - bökte a sötéthajú nő, de nem fordult meg, még mindig az ablakon nézett kifelé.
- És?
- Nyugi már, nem rámoltam ki a placcot - emelte fel Ferro a hangját - Billiárdoztam egy kicsit, és annyira jól csináltam, hogy meghívtak egy italra. Erős lötty volt, kicsit fejbevert és amikor jöttem kifelé, megbotlottam, nem tudtam elkapni a korlátot. A beton meg kemény. Passz, ennyi.
- Aha - bólintott Claire, de a hangja kételkedéstől csengett. Ráfordult a város szívébe vezető főútra - Legközelebb figyelj oda.
- Persze, persze - legyintett megint Ferro, és végigmérte Claire-t - Nem kéne inkább beletaposnod? Ha elkésel, csúnyán megcsorbul ám az a tökéletes imázsod - mondta, és megtoldotta egy gúnyos mosollyal.
Claire mélyen, hosszan sóhajtott, és felváltott egy sebességet.
0 Response to DÉLELŐTT I.
Megjegyzés küldése