MÁSNAP II.
Claire feszélyezve lépett be az alelnöki irodába. Nem gondolta volna, hogy lehet még idegesebb mint legutóbb, amikor itt járt, de rá kellett ébrednie, hogy igenis kiveri a hideg veríték. A helység semmit sem változott az elmúlt nap óta, pusztán az a személy volt más, aki az íróasztal mögött foglalt helyet.
Míg Rick, a Maibach család ifjabb tagja inkább elbizonytalanított másokat lehengerlő, sokszor arrogáns, vagy ijesztő magatartásával, addig az apja Thibalt, sokkal inkább tekintélyt parancsoló hanglejtésével és metsző tekintetével utasított maga mögé mindenkit, akivel szóba elegyedett. Mindkettejük útjából félreálltak, ha látták rajtuk, hogy sietnek valahova, de Thibalt esetében ebbe a kényszeredett előzékenységbe némi tisztelet is vegyült, míg Rick esetében nem, ott inkább a félelem, a másik hatalmától való tartás ösztönzött másokat arra, hogy ne álljanak az útjába.
Thibalt fektete hajában világosszürke csíkok húzódtak végig, halántékától a tarkójáig, mutatva, hogy elég sokáig élt már ahhoz hogy megfelelő tapasztalata és kezdeményezőkészsége legyen a cég igazgatásához.
- Áh, Claire, jöjjön, foglaljon helyet - dörrent mély, tiszta hangja és pillantottak fel sötétbarna szemei, amint a fiatal nő megjelent az ajtóban. Éppen egy szétnyitott mappában írt valamit az egyik lapra.
Claire lassan, óvatosan lépdelt keresztül az irodán és ült le az egyik bőrfotelbe. Keresztbe tette a lábát és az ölében összefonta a kezeit. Kissé kiszáradt a torka, de nem merte megköszörülni.
Thibalt tolla még néhány vonás erejéig sercegett a papíron, majd az igazgató visszaejtette azt a zsebébe, becsukta és félretolta az irattömböt. Könyökével az asztalra támaszkodva előrehajolt.
- Elnézést, kicsit sok a papírmunka az utóbbi időben - mondta, és a szája széle halvány mosolyra húzodott. - Kissé sápadtnak tűnik, Claire. Minden rendben?
- Hogyne, Mr. Maibach, csak nem aludtam valami jól... - hebegte Claire. Nem szerette volna kívülről látni magát.
- Óh - bólintott Thibalt, és hátradőlt a székében. - Rég volt alkalma igazán jól pihenni? - Claire úgy érezte, mintha villám csapott volna bele. Kiszállt az erő a tagjaiból. Önkéntelenül is arra gondolt, hogy lesz lehetősége a pihenésre, mihelyst elbocsátották.
- Úgy is mondhatjuk... mondta elvékonyodott hangon.
- Claire - kezdte Thibalt rövid szünet után. - A fiam tegnap este felkötött kézzel jött értem a repülőtérre. Meglehetősen zagyva történetet adott elő, de azt elég határozottan állította, hogy maga hagyta helyben. Ez igaz? - Claire megsemmisülten süppedt a székbe a kérdés hallatán. Az agya zakatolni kezdett, hogy találjon valami kiutat, valami elfogadható magyarázatot, amivel valahogy meg tud menekülni a feje felett lengedező bárd elől, de nem járt sikerrel.
- Igen, Mr. Maibach - nyögte végül - Én voltam.
- Nagyszerű! - pattant fel Thibalt a székéból és összecsapta a tenyerét. - Maga az első, akinek végre valahára volt hozzá bátorsága! - Claire amennyire összetört egy pillanattal korábban, most legalább olyan döbbenten és értetlenül nézett a fölé magasodó Thibaltra, akinek széles, diadalmas mosoly terült szét az arcán. Most először láthatta Claire, vagy bárki más a cégnél, ilyen örömtől sugárzónak az egyébként félve tisztelt igazgatót.
- Azt... azt hiszem, nem értem, uram... - tárta szét a kezét Claire még mindig zavartan.
- Bocsánat, kissé elragadtattam magam - rázta meg a fejét Thibalt és visszaült a székre. - Szóval, a magyarázat, amit Rick előadott, hogy miért is van felkötve a karja, mint mondtam, meglehetősen kusza volt. Ebből arra következtettem, hogy ő sem fehér angyal ebben a történetben. Mondja, tisztességtelen ajánlatot tett magának?
- Tulajdonképpen igen... utasításba adta, hogy vacsorázzak vele az Excelsior Grandban... egy magánjellegű találkozó keretében... előírta a... viselendő öltözékemet is... - felelt Claire, miután nyelt egy nagyot. Visszanyert egy parányi önbizalmat. Érezte, hogy most már nem rajta, vagy nem csak rajta fog csattanni az ostor.
- Sejtettem - hümmögött Thibalt. - Tudja, hány ilyen eset fordult már elő? Számos jó munkatársat veszítettünk már el a fiam zabolátlan duhajkodásai miatt. És sajnos semmivel nem tudtam rávenni, se én, se más, hogy hagyjon fel ezzel a rémes szokással. Se büntetéssel, se jutalommal, se észérvekkel. Makacs volt és lendületes, nagyon nehéz volt irányítani. Rajtam kívül másnak pedig egyszerűen nem volt hatalma felette. Tartottak tőle, úgy érezték, többet ártanak maguknak, ha szembeszállnak vele. És persze az se segített, hogy rendszeresen külföldön tartózkodtam. Nem állt módomban kellő figyelmet szentelni ennek az ügynek. - Claire bólintott. Az imént gyorsan elpárolgott biztonságérzete kezdett visszatérni. Thibalt felállt, és hátrakulcsolt kézzel az üvegfalhoz lépett, tekintete pedig elkalandozott a messzi távolban.
- Rick értelmes gyerek. Kevés olyan jó képességű embert ismerek, mint ő. De ha nem tanul meg uralkodni magán és tiszteletben tartani másokat, félek, csúnya véget fog érni - mondta komoran, majd hátra sandítva Claire-re nézett. - Nagyon fel van dúlva. Nem szokott hozzá hogy csak így leszereljék. Mindamellett úgy érzem, hogy magának sikerült rávennie arra, amire még senki másnak, hogy szálljon egy kicsit magába és gondolkodjon.
- Ö... örülök, hogy segíthettem - mondta Claire bizonytalanul, haloványan.
- A módszer kissé... nyers volt, elismerem. De kétségkívül hatásos. Köszönettel tartozom magának.
- Ugyan, nem tesz semmit... - emelte fel a kezét Claire. Ilyen végkifejletre nem számított.
- És köszönetem jeléül szeretnék két dolgot felajánlani - folytatta Thibalt mintha Claire meg sem szólalt volna. - Az egyik egy új pozíció. Legyen a személyi asszisztensem. Végigjárná velem a külföldi telepeket és segédkezhetne az igazgatásukban. Idővel talán egymaga át is vehetné az egyik irányítását. Az eredményei mindeddig kiválóak voltak, így biztos vagyok benne, hogy bele tud tanulni. Ha ahhoz volt mersze, hogy a fiamat helyre tegye, nincs kétségem, hogy megbírkózik majd a felelősséggel. A másik pedig egy két hetes fizetett szabadság, hogy mindezt átgondolhassa. - Claire azon vette észre magát, hogy eltátott szájjal, zavartan pislogva néz fel az igazgatóra. Már alig emlékezett rá, milyen pocsékul érezte magát reggel, és egész délelőtt.
- K... köszönöm, Mr. Maibach - bökte ki végül.
- Ezt igennek veszem - mosolyodott el a férfi. - Ha be kívánja fejezni a mai feladatait, tegye nyugodtan, de senki nem veszi zokon, ha innen egyből hazamegy. Egy ideig most én vezetem a céget, amíg Rick teljesen fel nem épül, és egy kicsit el nem gondolkozik. Ha bármi kérdése volna, keressen fel bátran. - intett Thibalt, jelezve, hogy mindent elmondott, amit el akart mondani. Claire felállt és ragyogó arccal, sűrűn hajlongva kihátrált az ajtón, dolgára hagyva a cég fejét, aki egyszerre nem is tűnt már olyan ijesztőnek.