FELKÉSZÜLÉS I.
Claire meglepetten tapasztalta, hogy alig fárad el futás közben. Már a sokadik kilométernél járt, sebes iramban topogott a cipője a betonon, szaporán vette a levegőt és a lecsorgó verejték is csiklandozta a hátát, de egyáltalán nem esett nehezére tovább haladni a külváros széles, gyepekkel és színes kerítésekkel tarkított utcáin. Sőt, még beszélni is maradt ereje.
- Te, mondd csak - sandított Ferro felé. - Miért nem tűnt fel nekem, hogy te minden nap lefutsz ilyen távokat?
- Sok minden nem tűnik fel neked - vigyorodott el Ferro válaszképpen, aki mellette, ugyanabban az iramban rótta a métereket. - Egy idő után hozzáedződsz. Se izomláz, se fáradtság, semmi. Edzőterem, futás, ring, boxzsák... elvagyok, amikor éppen nem figyelsz...
- Aha - bólintott Claire. Ahogy belegondolt, felderengett neki egy rövid időszak néhány évvel korábbról, amikor fáradtan és nyúzottan ébredt szinte minden reggel, de akkor csak a hosszú és kimerítő munkanapoknak tudta be. Ezek szerint mégsem az volt az oka.
Egy rövid pillantást vetett a testére feszülő sportfelső alól kilátszó lapos, kockás hasára, amire mindig is büszke volt. Eddig egyszerű adottságként fogta fel, hogy meg tudta őrizni az alakját különösebb erőfeszítés nélkül. De úgy tűnt hogy az a bizonyos erőfeszítés megvolt, csak éppen a tudtán kívül. Ami magyarázatot adott az ülőmunka ellenére cseppet sem kicsi fizikai erejére és állóképességére valamint gömbölyű, feszes idomaira is, amire szeretett lehetőleg testhezálló öltözéket húzni, még ha a villongó feltűnést kerülte is. Egyáltalán nem vágyott rá, hogy a figyelem középpontjában legyen, egyszerűen csak jólesett, ha takarosan és tisztán öltözhetett fel.
- Egyáltalán honnan jött az ötlet, hogy pont kickbox...? - kérdezte végül, felocsúdva a gondolataiból.
- Lövésem sincs - vont vállat Ferro. - Valahol belebotlottam a témába, és megtetszett.
- Mire jó, hogy ütitek-rúgjátok egymást...? - rázta meg a fejét Claire.
- Mire jó, hogy mindig sorba rendezed a porszemeket a polcaidon amikor takarítasz? - bökte Ferro flegmán, félig felvont szemöldökkel. - Jó buli és kész.
- Véresre verni valakinek a fejét nem nevezném jó bulinak. Főleg ha a tiédet is véresre verik közben - ellenkezett Claire és savanyú arcot vágott.
- Hiába magyarázom, ha egyszer úgy be van varrva a segged - legyintett futtában Ferro és gyorsított a tempóján, hogy maga mögött hagyja Claire-t.
- Hé! Az a bevarrt segg szarja az asztalra a kajádat meg a pénzt, amiből az edzőklub tagságidat fizeted... - morgott Claire, miközben ő is gyorsabban kezdett futni, nehogy lemaradjon.
- Ejnye már. Mostanában sokat káromkodsz - bökte Ferro gúnyosan. Claire egy pillanatra összeszorította a fogait és készült hogy visszavágjon, de aztán úgy döntött, hogy nem hagyja magát felbosszantani.
- Talán még sincs bevarrva a seggem annyira - felelte egy halvány mosollyal az arcán. - És nincs most kedvem egy újabb vitához.
- Nagyon helyes - bólintott Ferro, keményen, érdesen formálva a szavakat. Claire legszívesebben felsóhajtott volna, de ahhoz túl gyorsan lélegzett.
- Nyolc napod van még tizennyolcadikáig. Elég lesz, hogy befejezd a felkészülést? - kérdezte végül, kapaszkodva a téma azon felébe, ami nem keltett köztük azonnal feszültséget.
- Gondolom - vonta meg ismét a vállát Ferro. - Világbajnok nem leszek, ahhoz kicsit későn kezdtem. De kíváncsi vagyok, mit bírok ezzel a formával, ha már annyit küzdöttem érte - vigyorodott el. Claire néhány másodpercig nem felelt, csak gondolkodóba esve nézett előre.
- Mutasd az a formát. Verseny a hídig? - kérdezte végül, és arcán hasonlóan magabiztos mosollyal Ferro felé sandított.
- Van vér a pucádban? - nézett rá vissza Ferro félig meglepett, félig izgatott tekintettel, miután felfogta, hogy próbára akarják tenni.
- Van - bólintott Claire még magabiztosabban, és mielőtt az utolsó hang elhagyta a torkát, mindkettejük léptei megszaporodtak.