REGGEL
Az ébresztőóra kitartóan csörgött, éles, de mégsem fülsértő hangon, újra és újra ismételve a beprogramozott dallamot. Claire először csak átfordult a másik oldalára, háttal az órának, és mélyen a párnába fúrta a fejét, de a fel-felszökő magas hangokat nem tudta végképp elhesegetni. Megadva magát röviden sóhajtott, majd lehajtotta magáról a takaróját és átdobta az ágy túlszélére, hogy még véletlenül se húzhassa vissza magára. A szemét dörgölve feltápászkodott és kiült az ágy szélére. Karját kinyújtva lenyomta az óra tetején a gombot, elhallgattatva a szerkezetet.
Ahogy felemelte a fejét és szétnézett, mosoly terült szét az arcán. A felkelő nap fénye kellemes csíkokban kúszott be a szobába, és melengette fel a halványsárga falakat. Claire felállt, kinyújtózkodott és papucsába bújva kiballagott a fürdőszobába.
A forró zuhany ellazította a tagjait. A szétáradó vízpermet alatt állva úgy érezte, mintha lágyan simogatnák. Olyannyira elragadta az élmény, hogy dúdolni kezdett, szinte öntudatlanul. Néhány önfeledt pillanat után azonban ráeszmélt, mit is csinál. A felismeréstől mozdulatlanságba torpant, de aztán csak kuncogott magán. Lecsutakolta magát és elzárta a csapot.
A fülkéből kilépve egy törölközőt csavart maga köré, és szembeállt a tükörrel, hogy kicsinosítsa az arcát.
- Mi a…? – dermedt meg egy pillanatra, ahogy a tekintete végigszaladt saját tükörképén. Ugyanazt a kedves, vékony vonalú arcot látta, mint minden reggel, de tiszta kék szemei bevéreztek, enyhén pisze orra felett egy seb éktelenkedett. Hozzáérintette az ujját. Nem fájt, csak feltűnő helyen volt. Észrevett valami szokatlant a karján is. Felemelte a szeme elé és végignézett rajta. Lila folt húzódott az alkarja közepétől, elnyújtva a könyökhajlatáig.
- Jajj, már megint… - sóhajtott fel ingerülten. Néhány rövid másodpercig csak morgott magában, aztán megrázta a fejét, hogy elhesegesse hirtelen feltámadt zord gondolatait. Kipattintotta a tükör alatti egyik kis fiókot és hozzálátott, hogy a sminkkészlete segítségével eltüntesse az arcáról a kényelmetlen elszíneződéseket. Közben, hogy elterelje a figyelmét a bosszúságáról, ismét dúdolni kezdte a dalt, amelyet már a zuhany alatt is eldanolászott.
Pár röpke perc után elégedetten egyenesedett ki a tükör előtt, és egy halvány mosollyal jutalmazta meg saját magát. A forradás az orra fölött szinte teljesen eltűnt, csak közel hajolva lehetett észrevenni, arca élénk színre derült, szemei és tiszta tekintete hangsúlyosabban rajzolódtak ki a lágy vonalakból.
- Ez is valami - mondta Claire halkan, amint becsukta a kis fiókot. Megint lenézett a karjára, de csak megvonta a vállát. Majd eltakarja a ruhája.
Felfrissülve, üdén lépett ki a fürdőszobából.
Ahogy felemelte a fejét és szétnézett, mosoly terült szét az arcán. A felkelő nap fénye kellemes csíkokban kúszott be a szobába, és melengette fel a halványsárga falakat. Claire felállt, kinyújtózkodott és papucsába bújva kiballagott a fürdőszobába.
A forró zuhany ellazította a tagjait. A szétáradó vízpermet alatt állva úgy érezte, mintha lágyan simogatnák. Olyannyira elragadta az élmény, hogy dúdolni kezdett, szinte öntudatlanul. Néhány önfeledt pillanat után azonban ráeszmélt, mit is csinál. A felismeréstől mozdulatlanságba torpant, de aztán csak kuncogott magán. Lecsutakolta magát és elzárta a csapot.
A fülkéből kilépve egy törölközőt csavart maga köré, és szembeállt a tükörrel, hogy kicsinosítsa az arcát.
- Mi a…? – dermedt meg egy pillanatra, ahogy a tekintete végigszaladt saját tükörképén. Ugyanazt a kedves, vékony vonalú arcot látta, mint minden reggel, de tiszta kék szemei bevéreztek, enyhén pisze orra felett egy seb éktelenkedett. Hozzáérintette az ujját. Nem fájt, csak feltűnő helyen volt. Észrevett valami szokatlant a karján is. Felemelte a szeme elé és végignézett rajta. Lila folt húzódott az alkarja közepétől, elnyújtva a könyökhajlatáig.
- Jajj, már megint… - sóhajtott fel ingerülten. Néhány rövid másodpercig csak morgott magában, aztán megrázta a fejét, hogy elhesegesse hirtelen feltámadt zord gondolatait. Kipattintotta a tükör alatti egyik kis fiókot és hozzálátott, hogy a sminkkészlete segítségével eltüntesse az arcáról a kényelmetlen elszíneződéseket. Közben, hogy elterelje a figyelmét a bosszúságáról, ismét dúdolni kezdte a dalt, amelyet már a zuhany alatt is eldanolászott.
Pár röpke perc után elégedetten egyenesedett ki a tükör előtt, és egy halvány mosollyal jutalmazta meg saját magát. A forradás az orra fölött szinte teljesen eltűnt, csak közel hajolva lehetett észrevenni, arca élénk színre derült, szemei és tiszta tekintete hangsúlyosabban rajzolódtak ki a lágy vonalakból.
- Ez is valami - mondta Claire halkan, amint becsukta a kis fiókot. Megint lenézett a karjára, de csak megvonta a vállát. Majd eltakarja a ruhája.
Felfrissülve, üdén lépett ki a fürdőszobából.