FELKÉSZÜLÉS II.
Ferro a kispadon ült és egykedvűen piszkálta az orrába nyomott vattacsomót. Már nem volt olyan kellemetlen levegőt venni, mint amikor szakadni kezdett belőle a vér, de a meleg nedvességérzet még mindig irritálta. Lemondóan mordult egyet és grimaszba rántotta az arcát. Lecsapta a kezeit a térdére és összekulcsolta őket, hogy ne böködje az orrát tovább. A tekintete a ring felé vándorolt, és a gyakorló boxolókra összpontosította inkább a figyelmét. Szapora léptek, szökkenések dobogtak a porondon, lábfejek vagy kesztyűk csattantak a sisakokon, vagy a védekezésre emelt karokon. A mozdulatokat sűrű, erőteljes fújtatások és találatok után elfojtott nyögések követték. Ugyan csak gyakoroltak, de egyik fél sem vette félvállról a dolgot.
Ferro sem vette, ezért is kényszerült pihenőre egy, az arcába talált horog után.
- Nem fáj? – kérdezte Claire fintorogva, ahogy közelebb hajolt, hogy megvizsgálja az orrnyereg környékén enyhén felduzzadt arcot.
- Szerinted? – bökte Ferro és elhesegette a felé nyúló kezet. – Így is mákom volt, hogy Lorna kesztyűt viselt.
- Az – bólintott Claire. – Nem egy apró teremtés – biccentett aztán a néhány paddal lejjebb, a ring sarka mellett összefont karral a falnak támaszkodó vállas, izmos nőre, aki hátrafogott és röviden befont fekete hajával és szemeiből áradó magabiztos, már-már metsző tekintetével valóban olyannak tűnt, akivel nem érdemes kötekedni. Amint feléjük eresztett egy rövid pillantást, Claire önkéntelenül is nyelt egyet, míg Ferro csak bólintott. Aztán mind a ketten visszafordították a figyelmüket a ring felé.
- Egyébként – kezdte Ferro és szétkúszott az arcán a szokásos vigyor – nem akkora mészáros, mint amilyennek látszik. Ledobja a kesztyűt, és rögtön vígan csivitelő kiscsajjá változik, aki folyton löki az idióta poénokat.
- Igen? – vonta fel Claire a szemöldökét. – Tényleg nem néznéd ki belőle.
- Ha vihogni látod előbb, akkor meg azon vagy kész, hogy így elkalapál valakit – nevetett fel Ferro halkan. – Mondjuk most egész jó voltam, csak egyszer talált el. Néztem már ki sokkal rosszabbul is.
- Aha… most már tudom honnan voltak azok a zúzódások, amikkel három napig nem mertem bemenni dolgozni… - húzta össze a szemét Claire és vetett Ferróra egy feddő pillantást, de csak flegma vállvonogatást kapott válaszul.
- Így jár az ember, ha olyannal gyakorol, aki két súlycsoporttal van felette.
- Két súlycsoport? – szisszent fel Claire. - De így esélyed sincs vele szemben!
- Nem itt kell esély, csillagvirág, hanem a mérkőzésemen. És garantálom neked, hogy a maca, akit ellenem küldenek majd, nem kettővel a saját súlycsoportja felett gyakorol. Ezek után olyan pehely lesz, hogy a második menetben kiütöm.
- Nem igazán látom, hogyan tudnál fejlődni, ha folyamatosan csak pépesre pofoznak, de te tudod… – sóhajtott Claire mélyen. Elvitázott volna a témáról, de a Ferro szemében csillogó eltökéltségből és a sejtelmesen vigyorgából arra következtetett, hogy feleslegesen tenné, nem érne el vele semmit. - Azt tudod már, hogy ez a… „maca” ki lesz? – kérdezte inkább.
- Állítólag valami feltörekvő reménység egy sportklubból, két várossal odébb – biccentett Ferro. – Meg is marad reménységnek, úgy leküldöm, hogy jódarabig nem fog tudni egyenesen járni – ahogy a mondat végére ért, előttük a ringben az egyik gyakorló fél mély puffanással elvágódott egy rossz ütemben várt és nem hárított jobbegyenestől. Lent is maradt, zavarodottan rázva a fejét, miközben bizonytalanul nyúlt ki a kötelek felé, hogy kapaszkodót találjon. Sípszó hasított a levegőbe, a bíró szerepét betöltő edző pedig a két fél közé lépett, és véget vetett a mérkőzésnek.
- Pont így – bökött Ferro a ring felé és diadalmas arcot vágott. Claire nem felelt, csak követte a szemével a mozdulatot, majd visszanézett Ferróra. Azt az egyet meg kellett hagynia, ez a másik énje nem volt híján az önbizalomnak.
- Nem lesz már elég annak az izének? – kérdezte végül és mutatott a Ferro orrából még mindig kilógó vattára. Ferro óvatosan felszipogott, majd felemelte a kezét és lassan megszabadította magát a félig mélyvörösre átitatódott dugasztól. Vett néhány lélegzetet. Még mindig kellemetlen érzés volt, de a vérzés elállt. Felállt, felkapta a padról a kesztyűit, a sisakját, a törölközőjét és elindult az öltöző felé.