MÁSNAP I.



   A billentyűzet halkan kattogott Claire ujjai alatt. A gombok lomha egymásutánban követték csak egymást, míg máskor szinte kerepeltek. A képernyőre is táskás, gondterhelt szemek meredtek, nyoma sem volt bennük az egyébként mindig éber, lelkes pillantásnak. A szöveg lassan formálódott a kijelzőn, sok törlés, javítás árán akartak csak kikerekedni a legépelt mondatok. A zakatolást időnként fáradt, mély sóhaj szakította meg. Az asztalon, a billentyűzet mellett, egy csésze kávé gőzölgött.
- Hé, ébren vagy? - szólalt meg egy hang Claire háta mögül, miközben az asztalra csúsztatott egy köteg iratot. Claire zavartan fordult féloldalvást hátra a székében. Ingridet látta maga előtt.
- Hogy? - kérdezte reflexszerűen, aztán pislogott egyet. - Ja, igen... hogyne - legyintett.
- Claire... - kezdte Ingrid, csípőre tette a kezét és végigmérte munkatársnőjét. - ...te nagyon kész vagy.
- Dehogy, dehogy. Semmi bajom - ellenkezett Claire és sietve hörpintett a kávéjából. Megpróbált kierőszakolni egy vigyort az arcára, de Ingrid felvont szemöldöke arról árulkodott, hogy nem volt elég meggyőző.
- Claire... nagyon nem tudsz jól hazudni - mosolyodott el halványan Ingrid és Claire vállára tette a kezét. Claire félszegen biccentett, elnézett Ingrid mellett és közben arra gondolt, hányszor kellett már kibeszélnie magát a másik énje által előidézett kellemetlen helyzetekből, finoman árnyalt hazugságokon, légből kapott magyarázatokon keresztül. De ez nem jelentette azt, hogy szerette csinálni. Magában örült is, hogy akadt olyan ismerőse, aki nem feltételezte róla ezt a szokását.
- Reméltem, hogy ennyire nem látszik rajtam - mondta végül Claire, és megdörzsölte a szemeit és a homlokát. - De tényleg nem vagyok a helyzet magaslatán az utóbbi időben.
- Elmondod? - kérdezte Ingrid segítőkészen és elmosolyodott. Claire egy hosszú másodpercig csendben maradt és csak meredt maga elé.
- Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném - mondta aztán megadóan és sóhajtott egyet.
- A főnökséggel van valami gond? - firtatta tovább Ingrid, de lassan beszélt, próbálva nem tolakodni. - Nagyon zaklatottan jöttél vissza Rick irodájából tegnap - Claire összerezzent a név hallatán. Megint nem felelt rögtön, csak nézte maga előtt az asztalt.
- Ha én azt elmondanám... - mormolta aztán halkan.
- Tessék?
- Semmi, semmi... - rázta a fejét Claire és zavartan mosolygott. Vagy legalábbis próbált. Aztán felnézett, mélyen Ingrid szemébe.
- Tudod, valójában az a helyzet... - mondta aztán, de csak a mondat felénél eszmélt rá, hogy beszélni kezdett - ... hogy időnként nem vagyok önmagam.
- Igen, tegnap látszott - bólintott Ingrid, felidézve magában a képet, amikor Claire kilépett a liftből.
- Nem úgy - intett felé Claire. - Hanem, hogy ez itt én vagyok... - húzta végig a kezét maga előtt. - ... de van amikor mégsem. Mármint fizikailag az én testem... de nem én irányítom, hanem valaki más. Érted?
- Hazudnék ha azt mondanám, hogy igen - fintorodott el Ingrid. - Valami olyasmire akarsz kilyukadni, hogy... nem csak te vagy... odabent? - bökött Claire homlokára a mutatóujjával.
- Igen - felelte Claire és bólintott - És ez a... másik énem, ha nevezhetem így, tönkreteszi az életem.
- Tönkreteszi az életed? - ismételte meg Ingrid lassan. - Ezt hogy érted?
   Mielőtt Claire válaszolhatott volna, egy magas férfialak jelent meg a fülke nyitott oldalánál, és lépett oda hozzájuk. Az irodavezető, Kyle, volt az.
- Claire, te valamivel nagyon mély benyomást tettél az elnökségre - szólalt meg. - Thibalt bejött ma reggel, és kéret az irodájába.
   Claire a név hallatán mozdulatlanná dermedt. A lélegzete majdnem teljesen elakadt, az arcából kiszaladt a vér. Kyle egy bólintással nyomatékosította az üzenetet, és már indult is tovább. Claire még pislogott néhány, majd összenéztek Ingriddel.
- Hamar választ kapsz a kérdésedre - hebegte Claire erőtlenül. Érezte hogy a gyomra összeszűkül, miközben feltápászkodott a székéből és elindult a lift felé.


0 megjegyzés

ESTE



    Claire nyuglamát hirtelen, tompa puffanások zavarták meg. Felkapta a fejét az ágyról és kábán hunyorgott a sötétben. Először azt hitte, vagy inkább csak azt akarta hinni, hogy álmodik, és visszazuhant a párnára. De bármennyire is képzeletbelinek vélte a zajt, az nem akart megszűnni.
    Hosszú napja volt. Azután a kínos eset után Rick Maibach-hal igyekezett minél messzebb kerülni a vállalat központi épületétől, és minél több ügyféllel beszélni akár személyesen, akár telefonon, hogy elterelje és lekösse a saját figyelmét. Vagy egy tucat látogatást tett, szerződéseket íratott alá, termék- és szolgálatás prospektusokat adott át. Vagy háromnapi munkát végzett el előre. Amikor mindezek után hazaért, éppen csak annyi ereje maradt, hogy átöltözzön és bezuhanjon az ágyba.
    Az első puffanó hangot hamar követte több is. Változó ütemben és hangosan, jóval hangosabban, mintsem aludni tudott volna mellette. Félig bosszúsan, félig beletörődve mordult fel, és az éjjeliszekrénye tetején kezdett matatni. Néhány sikertelen próbálkozás után az ujjai végül megtalálták az olvasólámpája kapcsolóját.
    A hirtelen fény zavarta, szinte szúrta a kényelmes sötétséghez szokott szemeit. Az arca elé kapta a kezét, és elfordulva a vakító fényforrástól kikászálódott az ágyából. Elbotorkált az ajtóig, és ingerülten rácsapva a kilincsre kinyitotta.
    Ahogy az ajtó kitárult, a zaj abbamaradt, és a nappali közepéről egy őt méricskélő szempár nézett vissza rá, felvont szemöldökök alól. Eltartott egy darabig, mire felismerte Ferrót, és ráébredt, hogy amit körülötte lát, az nem álom. Tátva maradt szájjal nézett szét.
    A szobán mintha orkán söpört volna végig. A szépen, aprólékosan kialakított elrendezésnek, amivel Claire sok időt eltöltött, most nyoma sem volt sehol. A bőrdívány és a régiesen ornamentikázott székek félrehányva hevertek egymáson, egészen a fal mellett, a kézzel faragott, íves asztal a rakásnak támasztva állt, a finomszövetű szőnyeg pedig egy megtört tekercsbe göngyölve terült el a sarokban, a cserepes növények az egyik félrelökött mintásra lakozott szekrény alá voltak betuszkolva. A csupasz parkettán egy sportszőnyeg terült szét, a mennyezetre szerelt kampóról pedig egy boxzsák függött alá egy vastag láncon.
- Te meg mi a fészkes fenét csinálsz? - kérdezte Claire értetlenkedve.
- Gyakorlok - felelte Ferro és rúgott kettőt a zsákba.
- Mégis mire?
- Jelentkeztem egy amatőr kickbox mérkőzésre - a mondatot sorozatos csattanások követték, ahogy Ferro öklei lecsaptak a zsákra.
- És ezért muszáj volt szétbarmolni a lakásom?! - kiabált Claire és szétvetette a kezeit.
- Higgadj már, csak elpakoltam, hogy ne verjek le semmit - legyintett Ferro és hosszú, íves rúgást mért a zsákra. Az egy hangos csattanással meglendült, majd amikor a lánc nem engedte tovább, emelkedni kezdett és pár ujjhosszra a kupacba hordott ülőgarnitúra előtt suhant el. Majd leereszkedett és Ferro kezei között állt meg - Van egy kis kilengése.
    Claire ingerült, ámulattól elkerekedett szemmel követte az ívet, ami neki korántsem tűnt kicsinek.
- Szóval mégsem a korláttól vagyok tiszta lila folt - rántotta fel dühösen a hálóinge ujját.
- Nem "csak" a korláttól... - vonta meg Ferro a vállát.
- És ez? - bökött Claire az orra fölött húzódó vékony sebre, amit reggel sikerült a sminkje segítségével eltüntetnie. Akkor egyszerűen csak annak tulajdonította, hogy beütötte a fejét valahol, valamikor, amire nem emlékezett utána. Ferro nem felelt, csak a padlót nézte maga előtt és az állát vakarta.
- Remek. Egyéb jópofaság, amit akkor űzöl, amikor nem vagyok magamnál? - tette Claire csípőre a kezét. - Pia, narkó? Rablás? Talán hetyegsz is valakivel? Vagy elkártyázod a pénzem?
- Szakadj már le rólam! - mordul fel Ferro. - Miért csinálnék ilyen hülyeségeket?!
- Elegem van belőled, meg abból hogy tönkreteszed az életem! - lépett előre Claire. Az ajkai remegtek az indulattól.
- Hogy mi van? Nélkülem te sehol nem vagy, te kis takony! A saját árnyékodban is elzanyálnál, ha nem húználak ki állandóan a szarból!
- Tessék? - hökkent meg Claire - Milyen szarból húztál te ki, úgy mégis?
- Szerinted ki szerezte vissza a pénzed, amivel a drága exed, Hugh, le akart lépni, és amiért majdnem rád uszították a behajtókat? Kinek köszönheted, hogy van erőd lazán emelgetni a telepakolt dobozokat és nem vagy dagadt irodakukac? Vagy ki tanítja móresre a főnökeidet, akiknek megtetszik a feszes kicsi valagad és le akarnak kapni az irodában? Soroljam tovább?
- Oh, igen? Ha ennyire fantasztikus vagy, csak egyszer próbálj meg munkát találni, miután kirúgatsz! Ne csak élősködj rajtam, hanem egyszer az életben csinálj valami hasznosat!
- Én élősködöm rajtad, te...? - szűkült össze Ferro szeme, és ült ki az arcára haragos vicsor.
- Elég volt! Tűnj el! - fakadt ki Claire, és könnyes szemmel felsikoltott. Amint a kiáltásának visszhangja elült, azt vette észre, hogy szaporán lélegzik, szinte zihál, és rajta kívül senki nincs a nappaliban. Csak a rendetlenség maradt pontosan ugyanolyan mint amikor belépett. Zavartan, bosszúsan legyintett egyett, a villanykapcsolóra csapott, és a hirtelen sötétbe burkolózó szobát maga mögött hagyva visszasietett a hálószobájába. Legalább azt a néhány órát tölthesse pihenéssel, ami az éjszakából hátramaradt.


0 megjegyzés
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)