MÁSNAP III.
Ingrid fejét oldalra billentve összefonta a karját a mellén, és mélyen, hosszan, megadóan sóhajtott, miközben a fütyörészve pakoló Claire-t figyelte.
- Két teljes hetet? - kérdezte összevont szemöldökkel.
- Igen, ennyit ajánlott fel - felelte Claire vidáman, átfűzött egy mappát és feldobta az íróasztala fölött egy polcra.
- De hogyhogy? Mivel sikerült ezt kivívnod csak így hirtelen?
- Az titok - kacsintott Claire az asszisztensére és szája elé emelte a mutatóujját.
- De... egy fél órája még úgy volt, hogy tönkrement az életed emiatt a te... titkos éned miatt, vagy nem? - Claire egy pillanatra mozdulatlanná dermedt.
- Igen, úgy indult - mondta és folytatta a pakolást. - De végül mégis jól sült elt. - Ingrid felvonta a szemöldökét és tovább méregette Claire-t. az arckifejezésén látszott, hogy próbálja helyére illeszteni a kirakó darabkáit, de aztán a megadás jeleként elnevette magát.
- Figyelj, Claire, nem akarod egyszerűen csak elmesélni elejétől végéig hogy mi történik veled? Mert én nem értek semmit. Ihatnánk egy kávét, vagy valami...
- Bocs, Indrid, idővel... még egyelőre én sem értem. - mosolyodott el Claire zavartan. - De köszönöm, hogy segíteni próbálsz.
- Nem tesz semmit, ezért vagyok - vonta meg a vállát Ingrid. - Ha esetleg mégis szükséged volna valamire, tudod a számomat.
- Kösz. Észben tartom - bólintott Claire, és rátuszkolta a fedelet a dobozra, amibe néhány kiválogatott holmiját tette, majd a hóna alá kapta és integetve a kollégáinak, kifelé indult az irodából. A liftben lefelé menet és kilépve a főkapun folyamatosan az előző néhány nap pillanatai cikkáztak a fejében. Lesz mit elrendeznie ebben a hirtelen felszabadult két hétben.
- Csak jobb vége lett, mint vártad - vigyorodott el Ferro flegmán és önelégülten az autó tetejére támaszkodva, éppen amikor Claire kinyitotta a hátsó ajtót és bedobta a dobozt. Claire nem felelt azonnal, csak egy szúró pillantást küldött felé, ahogy felegyenesedett. Aztán beült a kocsiba.
- Ennyire nem kell üdvrivalgani - dünnyögte Ferro grimaszolva és ő is beszállt. Claire nem indított, csak ült és nézett maga elé, majd egy hosszú sóhaj után Ferro felé fordult.
- Igen, ez most nem végződött katasztrófával - mondta. - De ebből nem csinálunk rendszert. - tette hozzá gyorsan egy másoperc szünet után, mielőtt Ferro arcára visszakúszott volna az önelégült vigyor.
- Ugyan miért? Nem kell több előléptetés? - kérdezte az, miközben kéenyelmesen eldőlt az ülésben.
- Egyáltalán nem biztos, hogy elfogadom - felelte Claire késlekedés nélkül, határozottan.
- He? Miért nem? - értetlenkedett Ferro.
- Szerinted? Mert nekem közöm nincs hozzá. Te csaptad le Ricket, nem én. Ha Thibaltnak ilyen személyi asszisztens kell, az nem én vagyok, hanem te - magyarázta Claire ingerülten. - Arról nem beszélve, hogy utálnám, ha pont neked tartoznék ezért.
- Nem tartozol te nekem semmivel, kisanyám - nevetett fel harsányan Ferro. - Azért csaptam le azt a gyökér fazont, mert nem tetszett se a képe, se a modora. Ennyi.
Claire nem felelt. Ferro elfordította a fejét és a tenyerébe támasztott állal nézett ki az ablakon, Claire pedig minkét kezével megfogta a kormánykereket, úgy gondolkozott elmélyülten. Egy hosszú percig egyikük sem szólt semmit.
- Mikor lesz a meccsed? - törte meg végül Claire a csöndet.
- Tessék? - fordult el Ferro az ablaktól.
- A kickbox meccs, amire jelentkeztél. Mikor lesz? - ismételte Claire a kérdést, ezúttal kissé lassabban.
- Ja, tizennyolcadikán. De miért érdekel ez téged? - vonta össze Ferro a szemöldökét.
- Mondtam már, nem akarok neked tartozni - biccentett Claire, és beindította a motort.
Ezek szerint még nincs vége!... :) Ugye? ^^
Dehogy van vége! El fog tartani még egy darabig, mire a végére érünk, ne félj. :D