MÁSNAP I.
A billentyűzet halkan kattogott Claire ujjai alatt. A gombok lomha egymásutánban követték csak egymást, míg máskor szinte kerepeltek. A képernyőre is táskás, gondterhelt szemek meredtek, nyoma sem volt bennük az egyébként mindig éber, lelkes pillantásnak. A szöveg lassan formálódott a kijelzőn, sok törlés, javítás árán akartak csak kikerekedni a legépelt mondatok. A zakatolást időnként fáradt, mély sóhaj szakította meg. Az asztalon, a billentyűzet mellett, egy csésze kávé gőzölgött.
- Hé, ébren vagy? - szólalt meg egy hang Claire háta mögül, miközben az asztalra csúsztatott egy köteg iratot. Claire zavartan fordult féloldalvást hátra a székében. Ingridet látta maga előtt.
- Hogy? - kérdezte reflexszerűen, aztán pislogott egyet. - Ja, igen... hogyne - legyintett.
- Claire... - kezdte Ingrid, csípőre tette a kezét és végigmérte munkatársnőjét. - ...te nagyon kész vagy.
- Dehogy, dehogy. Semmi bajom - ellenkezett Claire és sietve hörpintett a kávéjából. Megpróbált kierőszakolni egy vigyort az arcára, de Ingrid felvont szemöldöke arról árulkodott, hogy nem volt elég meggyőző.
- Claire... nagyon nem tudsz jól hazudni - mosolyodott el halványan Ingrid és Claire vállára tette a kezét. Claire félszegen biccentett, elnézett Ingrid mellett és közben arra gondolt, hányszor kellett már kibeszélnie magát a másik énje által előidézett kellemetlen helyzetekből, finoman árnyalt hazugságokon, légből kapott magyarázatokon keresztül. De ez nem jelentette azt, hogy szerette csinálni. Magában örült is, hogy akadt olyan ismerőse, aki nem feltételezte róla ezt a szokását.
- Reméltem, hogy ennyire nem látszik rajtam - mondta végül Claire, és megdörzsölte a szemeit és a homlokát. - De tényleg nem vagyok a helyzet magaslatán az utóbbi időben.
- Elmondod? - kérdezte Ingrid segítőkészen és elmosolyodott. Claire egy hosszú másodpercig csendben maradt és csak meredt maga elé.
- Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném - mondta aztán megadóan és sóhajtott egyet.
- A főnökséggel van valami gond? - firtatta tovább Ingrid, de lassan beszélt, próbálva nem tolakodni. - Nagyon zaklatottan jöttél vissza Rick irodájából tegnap - Claire összerezzent a név hallatán. Megint nem felelt rögtön, csak nézte maga előtt az asztalt.
- Ha én azt elmondanám... - mormolta aztán halkan.
- Tessék?
- Semmi, semmi... - rázta a fejét Claire és zavartan mosolygott. Vagy legalábbis próbált. Aztán felnézett, mélyen Ingrid szemébe.
- Tudod, valójában az a helyzet... - mondta aztán, de csak a mondat felénél eszmélt rá, hogy beszélni kezdett - ... hogy időnként nem vagyok önmagam.
- Igen, tegnap látszott - bólintott Ingrid, felidézve magában a képet, amikor Claire kilépett a liftből.
- Nem úgy - intett felé Claire. - Hanem, hogy ez itt én vagyok... - húzta végig a kezét maga előtt. - ... de van amikor mégsem. Mármint fizikailag az én testem... de nem én irányítom, hanem valaki más. Érted?
- Hazudnék ha azt mondanám, hogy igen - fintorodott el Ingrid. - Valami olyasmire akarsz kilyukadni, hogy... nem csak te vagy... odabent? - bökött Claire homlokára a mutatóujjával.
- Igen - felelte Claire és bólintott - És ez a... másik énem, ha nevezhetem így, tönkreteszi az életem.
- Tönkreteszi az életed? - ismételte meg Ingrid lassan. - Ezt hogy érted?
Mielőtt Claire válaszolhatott volna, egy magas férfialak jelent meg a fülke nyitott oldalánál, és lépett oda hozzájuk. Az irodavezető, Kyle, volt az.
- Claire, te valamivel nagyon mély benyomást tettél az elnökségre - szólalt meg. - Thibalt bejött ma reggel, és kéret az irodájába.
Claire a név hallatán mozdulatlanná dermedt. A lélegzete majdnem teljesen elakadt, az arcából kiszaladt a vér. Kyle egy bólintással nyomatékosította az üzenetet, és már indult is tovább. Claire még pislogott néhány, majd összenéztek Ingriddel.
- Hamar választ kapsz a kérdésedre - hebegte Claire erőtlenül. Érezte hogy a gyomra összeszűkül, miközben feltápászkodott a székéből és elindult a lift felé.
0 Response to MÁSNAP I.
Megjegyzés küldése